Koreai vacsora otthon

Koreai vacsora elkészítésére vállalkoztam!

Hasonló kihívást mindenképpen meg kell, hogy előzzön egy bevásárlókörút. Szerencsére egyre több ázsiai ételhez szükséges hozzávalókat lehet már kapni átlagos szupermarketekben, mint pl. a szójaszósz, üvegtészta, különböző fűszerek, de az extrább hozzávalókért mégis csak rákényszerül az ember, hogy ellátogasson egy keleti üzletbe.

Mivel a vendégeim magyarok voltak, igyekeztem a menüt olyan ételekből összeállítani, ami egy olyan embernek is elfogadható, aki először találkozik a koreai gasztronómiával. Így az asztalt mandu, japchae, és csirkefalatok kerültek elsősorban.

A mandut nem is igazán lehet koreai jellegzetes ételnek tekinteni, hiszen alapvetően Kínából származtatják, és a keleti térség legtöbb országában ilyen-olyan változatban valóban könnyen megtalálható. Könnyed húsos táskákról van szó.

A kis táska tésztája nagyon egyszerű, liszt, só és víz keveréke az egész.

A tölteléknek pedig több verziója lehetséges. Én ez alkalommal darált sertéshúsból, üvegtésztából, újhagymából és kelkáposztából kevert tölteléket készítettem. A sertéshúst kevés hagymán viszonylag hamar át lehet pirítani, természetesen érdemes sóval és kevés borssal fűszerezni, illetve mikor már levettem a tűztől, némi szezámolajjal is elkevertem, majd félre tettem hűlni. A kelkáposztát megmostam és kisebb darabokra vagdostam. Az üvegtésztát pedig előre kifőztem. (Megtévesztő! Kis adagnak tűnik, de laktató és nagy adag lesz belőle a főzés miatt!) Ha valaki szereti, esetleg még tofuval, illetve gombával is ki lehet egészíteni. A vegetáriánusok pedig a sertéshús helyett eleve tofuval készíthetik.

A tésztát, miután meggyúrtam, kisebb golyókra szedtem, majd a golyókat kinyújtottam és így közel kerek vékony tésztalapok készültek. Ebbe kicsivel több, mint egy teáskanálnyi tölteléket tettem, majd félbehajtva félhold formában a széleit összeragasztottam. Az íves oldalát kicsit be is szokták fodrozni.

Érdemes fél - egy órára mélyhűtőbe tenni. Nekem sajnos nem volt más választásom, mint vízben kifőzni, de alapvetően a legideálisabb a gőzölés lenne. Ha valakinek van gőzölőgépe, az talán a legjobb, de úgy tudom, a rizsfőzőkön is van ilyen funkció. (Ezen kívül van, ahol kevés olajon átpirítják a kis táskákat.)

A vízben való kifőzés elég hamar ment. Mivel a tészta vékony és a töltelék valójában előre elkészített, igazából csak összefőnie kellett az elemeknek. Ezt is általában szójaszószba mártogatva falatozzák.

A japchaehoz a felcsíkozott húst pár órával az étel készítése előtt már bepácoltam. A páchoz alapvetően szójaszószra, szezámolajra, sóra és esetleg pirospaprikára van szükség, ha valaki a csípőset szereti. A sóval külön a csíkokat hintettem meg, a szószokat összekevertem és a csíkokra öntöttem, majd a hűtőbe tettem 2-3 órára. (Eredetileg marhahúsból készült ez az étel, de nálam szokás szerint csirke lett az áldozat...)

Az üvegtésztát ehhez is külön előre megfőztem.

A bepácolt húst kevés olajon elkezdtem átpirítani, majd fokozatosan adtam hozzá egyéb hozzávalókat: felcsíkozott gomba, felcsíkozott kalifornia paprika (minél több szín, annál jobb!), vékony hagymaszeletek, újhagyma (esetleg spenót vagy hasonló zöldségnövények). Amikor már nagyjából átfőttek a hozzávalók, meg lehet hinteni egy maréknyi szezámmaggal. A főzés során, ha esetleg levet igényel, hogy ne piruljon oda, lehet olaj vagy víz hozzáadása helyett szójaszósszal locsolni, illetve a végén érdemes még a tészta hozzákeverése előtt szezámolajjal is bővíteni egy kicsit.

Ha biztos, hogy a hús átsült és a zöldségek is puhultak, hozzá lehet keverni az üvegtésztát. Minél vegyesebb lesz a keverék, annál jobb. Tálaláskor érdemes a tetejére szezámmagot szórni.

A csirkét több okból is a menü részének választottuk. Először is, elég semleges étel ahhoz, hogy akinek nem jönnek be az új keleti ízek, az is jóllakhasson, másodszor pedig a koreaiak is nagyon sok fajta sült csirkét fogyasztanak, de általában házhoz rendelve.

Mi a falatokra aprított csirkét besóztuk, majd rendes panírozás helyett újdonságra vállalkoztunk. Kukoricapelyhet daráltuk, ebbe kevertük a sót, borsot, piros paprikát és fokhagymasót, majd a liszt és tojás után utoljára ebbe forgattuk a csirkét. Valamint nem olajban sütöttük ki, hanem tepsire sorakoztattuk és sütőben sütöttük át.

Nagyon jó! Ropogós, de a hús mégis puha és újszerű a bunda íze. Mártogatósokkal is ki lehet egészíteni, az édes-chili szósz kifejezetten ajánlott!

Nari park

Ha még október második hetéig is 25 fok körül marad a hőmérséklet, akkor azt az embernek nem illik elpocsékolnia. Mivel igazából Szöullal már igazán sok időnk volt ismerkedni, minden ötletet szívesen fogadtunk, ami esetleg egy új hely megismerését javasolta.

Az egyik koreai barátnőm mutatott nekem képeket a Nari parkról. Igazából ez egy virágkertészet (azt hiszem), ahol viszonylag nagy mennyiségben többféle különböző, élénk színű virágot, növényt termesztenek, és nyitva áll a látogatók előtt is. A megközelítése csak egy kicsit körülményes: sokáig kellett metróznunk, majd egy helyi járatos buszra átszállva még negyedórát döcögni, viszont a park bejáratánál tudtunk így leszállni. 

Sajnos be kell valljam, nem vagyok egy nagy növényszakértő, úgyhogy engem inkább a park összhangulata és a színkavalkád fogott meg. Ha valaki már egy kicsit unja a fővárost, a nyüzsgést, és kicsit természetesebb közegben akarna sétálni, agyat kikapcsolni, akár egy röpke látogatásra is megéri ide elugrani.

Van egy tavas része is, az ilyenkor sajnos már volt olyan szép, hiszen a tavi növények a nyár vége felé elvirágoztak.

Vigyázat! A park körül a szolgáltatás viszont nagyon alacsony szintű - belépő ugyan nincs, de cserébe semmi más sem. A legközelebbi üzletek, éttermek 10-15 perc sétára vannak, a busz viszonylag ritkán jön, és egy hirtelen eső esetén nem igazán lenne hova behúzódni. Mindezek ellenére, nagyon örültem, hogy ide is eljutottam!

Andong 1.

Miután az airbnb szállásból átköltöztem az egyik koreai barátnőmhöz, megbeszéltük, hogy teszünk egy rövid utazást valahova vidékre. Ő sem szereti annyira már a fővárosi légkört, én pedig mindenképpen szerettem volna minél többet felfedezni az országból.

Andong ismert településnév kellene, hogy legyen mindenkinek, aki a hagyományos koreai kultúrával ismerkedni kezd. Több dologról is híres Dél-Koreán belül is, akár történelmi, néprajzi, akár gasztronómiai dolgokról van szó. Mivel viszonylag idő szűkében voltunk, úgy döntöttünk, csak egy egynapos kirándulást teszünk, így nem volt egyszerű kiválasztani a helyszíneket, amikre időt szánunk. 

Andong kis városa Szöultól kb. 3 órányi autóútra helyezkedik el. Autót béreltünk, és délidőben érkeztünk oda. Az első úti cél a belvárosi piac jjimtalk-utcája volt. A jjimtalk nevű ételről szerintem már több alkalommal tettem említést korábbi bejegyzésekben is. Egy viszonylag édes szószban főtt, csirkés, zöldséges egytálételről van szó, amiben hagyományosan persze pirospaprika is van - ezt már elővigyázatosságból rendeléskor kértük, hogy hagyják ki belőle. A piacon egyébként egymás mellett sorakoztak a jjimtalk-éttermek, hiszen helyi tipikus ételről van szó. (Országszerte megtalálhatók az Andong jjimtalk étteremlánc üzletei, Szöulban is többek között.) 

Eleinte nem is terveztük, hogy múzeumlátogatást teszünk, de a városban cikázva megpillantottuk a táblát, ami a soju-múzeum felé irányítana, úgyhogy egy buddhista templom helyett oda mentünk. Valójában tradicionális étkezéseket bemutató kisebb múzeum volt. Már eleve vicces volt az is, hogy a parkolóőr bácsi futott ki elénk, ahogy bekanyarodtunk, hogy hova parkoljunk be - igazság szerint nem kellett nagyon verekedni a helyért, mi volt ketten az egyedüli vendégek. Valószínűleg aztán be is csöröghetett a múzeum irodájába, mert mire a bejárathoz értünk, már ott vártak minket - az meg, hogy nyugati ember jött, hát csak hab volt a tortán.

60 éves körüli idegenvezető bácsi várt nagy mosollyal és angolul kezdett el magyarázni, barátnőm pedig szólt neki, hogy nyugodtan kommunikálhat koreaiul, megérteném azt is. De a bácsi hajthatatlan volt - annyira örült neki, hogy használhatja az angol nyelvet, hogy hiába beszéltem én hozzá koreaiul, mindig angolul válaszolt. Mindegy, gondoltuk, hadd gyakoroljon csak, ebből is látszik, hogy milyen ritkán vetődhetnek ide nyugati látogatók. Aztán elmagyarázta a soju (rizspálinka) készítés hagyományos módszereit, kóstoltatott is velünk. Ezen kívül különféle ünnepi menük voltak műanyag miniatűrökkel bemutatva, nagyon szemléletesen és változatosan, illetve volt egy külön sarok az angol királynőnek szentelve, aki évekkel ezelőtt látogatott el oda. (Képek a múzeumról következő bejegyzésben.)

A kihagyhatatlan állomás a Hahoe falu volt. Már nagyon régen kíváncsi voltam rá, szeretem a régi falvak, épületek hangulatát, azt a keveset is, ami megmaradt belőle. Ez a hanok-falu nem Andongon belül, hanem pár kilométerre helyezkedik el, egy folyókanyarulat mellett, hegyek lábánál. Már maga a környék is figyelemreméltó, és az embert megállítja egy kicsit a rohanós hétköznapokban. Valahogy nem is akarunk sietni, rohanni, inkább megállunk egy helyen, csak körbenézni. Kicsit meseszerű az egész.

Egy rövid út vezet a parkolótól a faluig, ahol hanok típusú házak (cseréptetős nemesi lakhelyek) és chogajib típusúak (szalmatetős, közemberek háza) sorakoznak. A falu pár száz évvel ezelőtt egy híres tudós lakhelye volt, számára több házon belül kiállítótermek vannak még mindig.

A falvaknak udvara, kertjei vannak, tele zöldségekkel. A napraforgó sokszor magasabb, mint a kerítés, a kúszótök a tetőre is felmászik. Ez az a régi koreai falu, amit mindenkinek látnia kellene.

Datolyaszilvák is mindenfele állnak az udvara, sárgállanak, hiszen lassan szüretelni kell. Ilyenkor frissen, télen szárítva árulják és fogyasztják nagyon sokfelé. A képeken látszik, hogy egymás mellett állnak a különböző társadalmi rangú emberek lakhelyei - a tudósok és a szolgálóik, a földművesek.

A falu területének egyik oldalát egy kanyargó folyó, a másik oldalán szélesen elterülő rizsföldek szegélyezik.

A falu nemcsak turistalátványosság. A házakban családok élnek, több helyen kis táblácskán a családnév is ki van téve. Televíziós antennák, légkondik, játékok az udvarok arról árulkodnak, hogy itt tényleg lakik valaki. A legkedvesebb jelenet volt, amikor estefelé már éppen indultunk volna haza, és egy dombon felfelé két nénike sétált. Én sajnos nem nagyon értettem, mit beszélgetnek, a tájszólás miatt, de tetszett, hogy a ruházatuk is, és az, hogy a fejükön cipelik a kis csomagjukat, még a régi időkre emlékeztetik az embert.

Nem minden ház udvarába, belsejébe szabad bemenni, hiszen magántulajdonról van szó. Természetesen nem is akartuk senki nyugalmát megzavarni. De jó látni a mindennapi élet nyomait, a kiteregetett ruhákat, a játékokat az udvaron, többfelé beszélgetés, gyerekkacajokat hallani.

A koreai néprajzból a számomra egyik legérdekesebb dolog a jangseung. Ez jelenti a falu, föld, vagy esetleg ház határába állított totemoszlopokat, amelynek funkciójára több magyarázat is van. Általában egy pár, férfi és nő - ez vagy a fejdíszükön, vagy az arcformájukon látszik. A feliratok változatosak, van, hogy kínai karakterrel, vagy hogy koreai betűkkel írnak rájuk. A parkoló mellett egyébként egy fafaragó műhelyt is találtunk, de sajnos mire visszaértünk, már bezárt, pedig biztosan szerezhettem volna egy-két érdekes dolgot a mintaboltból. 

Ha valaki csak egy napot is tud áldozni vidéki utazásra, Andong mindenképpen jó választás lenne úticélként - bár azt kell mondjam, egy nap nem volt sajnos elég. Az ember nem akar ilyen helyen rohanni, és nem is szabad. Viszont így kimaradtak a helyi buddhista templomok, a helyi néprajzi múzeum, a kivilágított híd a a folyó felett, és még sorolhatnám. Aztán a híres maszkokról még nem is beszéltem...

전주 Jeonju 2.

Gyümölcsös bingsu
(alul jégdara, friss illetve fagyasztott gyümölcsökkel, vörösbab-pasztával, egy gombóc fagyival és sűrített tejjel leöntve)

Utolsó este elcsíptünk egy éjszakai piacot is. Sokféle utcai ételárus mellett kézműves kis standok is voltak. Ez mostanában szintén divat, hogy hobbi-tevékenységként, vagy kis vállalkozásban különböző tárgyakat készítenek az emberek, és kijelölt "bolhapiacokon", vagy kisebb vásárokon próbálják árusítani.

A város egyik régi fő kapuja az esti kivilágításában

Desszertek a hanokfaluban

Jeonjuban a szállásunk egy Dalpaengi house (azaz "csigaház") nevű hostel volt. Kifejezetten ilyen kapszulaszerű ágyakkal berendezett szobákban kapunk szállást. Ránézésre lehet hihetetlen, de tényleg kényelmes, egy ember számára pont elegendő hellyel, saját világítással és konnektorokkal belül, ezenkívül tisztálkodó szereket és törülközőket is szabad használatra adnak. A reggeli természetesen az árban, és az egész épület nagyon tiszta volt - ez ugye eléggé kritikus pont egy szállás kiválasztásáról, főleg, ha csak az interneten található vélemények alapján határozunk. Kb 100 méterre helyezkedett el a hanokfalutól és 50 méterre a piactól. Jó választás volt!

전주 Jeonju 1. rész

Jeonju város Szöultól kb 2, 2 és fél óra utazással elérhető település az egyik déli megyében. Természetesen ez közlekedési eszköztől is függ, mi az expressz buszt választottuk, amivel kényelmesen, egy pihenővel tényleg hamar le is értünk. Árban is eléggé elfogadható volt ez az utazás, és a busz körülményeire sem lehet egy panasz sem, pedig nem is az első osztályú kategóriát választottuk.

Jeonju város leginkább a hanok-falujáról ismert. Ez valójában a város egyik része, ahol az épületek továbbra is kizárólag hanokok, nincsenek többemeletes panelházak vagy lapostetős kis társasházak sem. A főbb utcákon sétálva természetesen különféle üzletek és vendéglátós helyiségek sorakoznak, az utcai pálcás csirkehústól kezdve a drága étteremig, de vannak különböző workshop lehetőséget nyújtó házak is, illetve olyanok, amelyben tényleg életvitelszerűen élnek a családok. 

Szintén elég szembetűnő, hogy milyen sokan járnak az utcákon hanbokban. A hagyományos koreai ruha persze itt sem mindennapi viselet, inkább a hely hangulata ösztönzi az embereket arra, hogy pár órára béreljenek ilyen ruhákat. 

(A hanbok bérlésével kapcsolatban sokat beszélgettem egy szakemberrel, aki felvilágosított, hogy ez főleg az elmúlt pár évben lett egy felkapott trend, viszont megfigyelhető, hogy a bérelhető hanbokok nem feltétlenül tükrözik a hagyományos elemeket. A színviláguk is eltérőbb, és sokkal több díszítés, gyöngyök, csillámok, csipke, stb. kiegészítők jelennek meg rajtuk. Szépek, az tény, de nem 100%-osan autentikusak.)

A hanokfalu legmagasabb pontján helyezkedik el az Omokdae, és ettől egy 300 méterre az Imokdae nevű épület. Az Omokdae hajdanában magasrangú emberek pihenőhelyeként szolgált. Vagy ide vonultak el saját gondolataikkal, vagy ide hívtak meg vendégeket, amikor összejövetelt szerettek volna tartani.

Omokdae

Letekintés a hanokfalura

Ha a hanokfalu után átkelünk egy felüljárón, egy teljesen más jellegű városrészhez érkezhetünk. Itt tényleg átlagemberek élünk életüket a kisebb átlagos koreai lakóházakban, viszont a házak között folyósokat, az azokat szegélyező falakat és néha a lábunk alatti betont is festmények díszítik. Ezek témájukban és jellegükben teljesen eklektikusak, mégis sajátos hangulatot árasztanak. A busani Gamcheom kulturális faluban láttam ezelőtt ilyesmit. A kimagaslóbb épületek teraszai kávézók kiülős részeként is szolgálnak. Az ember szívesen töltené az idejét csak itt üldögélve, körbenézegetve a domb tetejéről...

A falfestményekkel díszített kis körzet körbenjárása nem is volt eredeti tervünk, de hát az ember ne menjen csak úgy el egy ilyen mellett...

Mindenesetre utána folytattuk utunkat felfelé a hegyre. Ugyanis ha valaki a hanokfalu épületei között sétálva feltekint a hegyre, még onnan a messzi távolból is megláthat egy hatalmas Buddha-szobrot a hegyoldalon - és én azt mindenképpen közelről is szerettem volna megtekinteni.

A koreaiakról köztudott, hogy nagy kedvelői a hegymászásnak, így az ilyen helyekre feljutni általában nem jelent nagy gondot, elég csak a kijelölt sétaútvonalakat követni. Viszont azt nem lehet előre tudni sajnos, hogy felfelé az ember milyen akadályokba fog ütközni. Valójában milyen messze is van? Mennyire meredek szakaszokra kell számítani? Melyik a jobb - a lépcső vagy a meredek lejtő?

Természetesen sokszor emberpróbáló és nagyon fárasztó, de végül a látvány miatt általában megéri.

A következő képek több buddhista templom területén készültek.

A koreai vallásos életben több hiedelemvilág is keveredhet egymással. Az alábbi kép egy buddhista templom kapujában álló jangseung párt mutat. A jangseung régen a mezőgazdasági falvak bejáratát őrző oszlopokat jelentette, amelyeknek többféle funkciót is tulajdonítanak.

A hagyományos faépületek díszítése mellett jellemző, hogy a főépületen körben megjelenítik Buddha életének történeteit.

Ahonnan a legjobban láttuk az előttünk elterülő várost:

Ez a hatalmas szobor látható még a hegy alatt elterülő hanokfaluból is.
A templomban járva egyébként egy emberrel sem találkoztunk.

Egy-egy elvonult szerzetesnek családja is lehet - az erre vonatkozó szabályok rendenként eltérnek. Így tehát nem véletlen, hogy a buddhista templomegyüttes mellett sima lakóépületeket is találunk, azelőtt gyerekcipőket, vagy televíziót hallunk.