Tegnap, mivel annak ellenére, hogy hétfő volt, szünetünk van, elmentünk túrázni. Találomra lett az úti cél kiválasztva, és kissé nehezebb hegyet választottunk, mint amire számítottunk szerintem. A felfelé vezető úton is vannak kicsit nehezebb részek, ahogy sziklákon kell kötél segítségével felkapaszkodni, de többnyire kicsit nagyobb léptekkel, faágakba, sziklarésekbe kapaszkodva kisebb erőfeszítésekkel is megtehető.
Elég vicces, hogy a mi korosztályunk nem igen volt reprezentálva. A hegyi időtöltés ugyanis főleg az idősebb, 50-60 pluszos generációk hobbija, mert úgy tartják, hogy azon felül, hogy sportszerű tevékenység, a hegyi környezet egyébként is jót tesz. Ennek szellemében a nénikék-bácsikák roppant felszereltek, hegymászó-szerelés, bakancs, mászóbotok, összehajtogatható székek, stb. mind ott lapulnak a hátizsákokban, és az öltözetük is elég jellegzetes szerkó. Furcsán is néztek minket, hogy sima sportcipőben és rövidnadrágban vágtunk neki az általunk teljesen ismeretlen útnak. Viszont voltak sokan, akik kedvesen megszólítottak minket, hogy honnan jöttünk, mióta vagyunk Koreában, stb. Meg biztattak, hogy csak menjünk, menjünk tovább.
A legjelentősebb segítség egy olyan ajussitól érkezett, aki mellénk csapódott amikor kb. félúton jártunk. Azt mondja, ő majd lesz nekünk itt az idegenvezető, ismeri a hegyet már, hiszen hetente hol itt, hol ott túrázik. És tényleg jó is volt, hogy volt mellettünk valaki, aki értett hozzá, mert felmásztunk a legtetejére a fenti szikláknak, 740 méter magasra. Csakhogy a fenti rész az már szó szerint sziklamászás volt, szinte függőlegesen. Drótkötelek voltak kifeszítve a sziklákon, és azon kellett valahogy megtámaszkodva felkapaszkodni. Erről, mivel eléggé el voltam foglalva, képet nem csináltam, de ezen a linket lehet látni --> Szikla drótkötelekkel.
Lefele sem volt egyszerű a helyzet, mert a hegy lábához vezető út meg annyira poros volt, hogy az ember alig állt meg a lábán. Egy-kétszer sikerült nekem is seggre ülni =D
Mindenesetre nagyon örülök, hogy ismét kimentünk egy kicsit a városból, és bár fárasztó volt és sok helyen félelmetes, mindenképpen megérte a napon a hegyen tölteni.
Ja, és a bácsi, aki egész nap vezetgetett meg segített minket, utána meghívott a saját házába és a felesége vacsorát is készített nekünk, utána meg még kocsival el is vittek a kollégiumig. Nagyon kedves emberekkel is lehet itt találkozni =)
A fent látható sziklára is felmásztunk, de az még csak az út fele volt
은석암 - A felfelé vezető út mentén több kisebb buddhista templom is van, hiszen természetes módon az ilyeneket a hegyen lehet megtalálni. Ez számomra nagyon különleges volt, mert az egész egy kisebb épületből állt, ezen kívül az egész "templom" a sziklaegyüttes és az azon álló szobrok alkotta egész igazából.
Kilátás fentről - még mindig nem a legteteje
A meredek falon profi hegymászók hozzánk képest még hardcore-abb módon kapaszkodtak fel
Nem akartam a fejemet feltenni a blogbejegyzésekbe, de ezen a képen látható, hogy a mögöttem levő sziklák közül a jobb oldaliig mentünk, annak is a tetejére!
És a kilátás fentről - már kezdenek színesedni a levelek
Kilátás fentről
