Szóval...
Írás órán kissé irodalmira vettük a figurát, úgyhogy házinak egy hazai verset kellett megpróbálni koreaira fordítani. A saját verziómat először megmutattam az egyik koreai barátnőmnek, aztán ketten kihoztuk belőle a legjobbat.
Nyilván nem tökéletes, nem vagyok költő, főleg nem koreai verset író költő, de egy próbálkozást mindenképpen megért.
마법에 걸린다
나는 빛 가운데에 앉아서
눈이 흔들리고 있다.
장미넝쿨은 울타리를 뛰어넘고 있다.
비구름이 모이면서 빛도 뛰어넘고 있다.
번개가 치면서 말대꾸하고
하늘은 천둥을 치면서
격렬하게 우르릉거린다.
아래 있는 연못의 푸름이
이내 사라지면서
거울이 되어 간다.
집에 들어와서 옷을 벗어라.
밖에는 비가 오고 있으니까
너의 셔츠를 벗어라.
그러면 비가 우리의 마음을
하나로 혼합시킬 것이다.
És az eredeti:
Radnóti Miklós
Bájoló
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem vad
dörgedelemmel,
kékje lehervad
lenn a tavaknak
s tükre megárad,
jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az eső
össze szivünket.
