Jeonju város Szöultól kb 2, 2 és fél óra utazással elérhető település az egyik déli megyében. Természetesen ez közlekedési eszköztől is függ, mi az expressz buszt választottuk, amivel kényelmesen, egy pihenővel tényleg hamar le is értünk. Árban is eléggé elfogadható volt ez az utazás, és a busz körülményeire sem lehet egy panasz sem, pedig nem is az első osztályú kategóriát választottuk.
Jeonju város leginkább a hanok-falujáról ismert. Ez valójában a város egyik része, ahol az épületek továbbra is kizárólag hanokok, nincsenek többemeletes panelházak vagy lapostetős kis társasházak sem. A főbb utcákon sétálva természetesen különféle üzletek és vendéglátós helyiségek sorakoznak, az utcai pálcás csirkehústól kezdve a drága étteremig, de vannak különböző workshop lehetőséget nyújtó házak is, illetve olyanok, amelyben tényleg életvitelszerűen élnek a családok.
Szintén elég szembetűnő, hogy milyen sokan járnak az utcákon hanbokban. A hagyományos koreai ruha persze itt sem mindennapi viselet, inkább a hely hangulata ösztönzi az embereket arra, hogy pár órára béreljenek ilyen ruhákat.
(A hanbok bérlésével kapcsolatban sokat beszélgettem egy szakemberrel, aki felvilágosított, hogy ez főleg az elmúlt pár évben lett egy felkapott trend, viszont megfigyelhető, hogy a bérelhető hanbokok nem feltétlenül tükrözik a hagyományos elemeket. A színviláguk is eltérőbb, és sokkal több díszítés, gyöngyök, csillámok, csipke, stb. kiegészítők jelennek meg rajtuk. Szépek, az tény, de nem 100%-osan autentikusak.)
A hanokfalu legmagasabb pontján helyezkedik el az Omokdae, és ettől egy 300 méterre az Imokdae nevű épület. Az Omokdae hajdanában magasrangú emberek pihenőhelyeként szolgált. Vagy ide vonultak el saját gondolataikkal, vagy ide hívtak meg vendégeket, amikor összejövetelt szerettek volna tartani.
Omokdae
Letekintés a hanokfalura
Ha a hanokfalu után átkelünk egy felüljárón, egy teljesen más jellegű városrészhez érkezhetünk. Itt tényleg átlagemberek élünk életüket a kisebb átlagos koreai lakóházakban, viszont a házak között folyósokat, az azokat szegélyező falakat és néha a lábunk alatti betont is festmények díszítik. Ezek témájukban és jellegükben teljesen eklektikusak, mégis sajátos hangulatot árasztanak. A busani Gamcheom kulturális faluban láttam ezelőtt ilyesmit. A kimagaslóbb épületek teraszai kávézók kiülős részeként is szolgálnak. Az ember szívesen töltené az idejét csak itt üldögélve, körbenézegetve a domb tetejéről...
A falfestményekkel díszített kis körzet körbenjárása nem is volt eredeti tervünk, de hát az ember ne menjen csak úgy el egy ilyen mellett...
Mindenesetre utána folytattuk utunkat felfelé a hegyre. Ugyanis ha valaki a hanokfalu épületei között sétálva feltekint a hegyre, még onnan a messzi távolból is megláthat egy hatalmas Buddha-szobrot a hegyoldalon - és én azt mindenképpen közelről is szerettem volna megtekinteni.
A koreaiakról köztudott, hogy nagy kedvelői a hegymászásnak, így az ilyen helyekre feljutni általában nem jelent nagy gondot, elég csak a kijelölt sétaútvonalakat követni. Viszont azt nem lehet előre tudni sajnos, hogy felfelé az ember milyen akadályokba fog ütközni. Valójában milyen messze is van? Mennyire meredek szakaszokra kell számítani? Melyik a jobb - a lépcső vagy a meredek lejtő?
Természetesen sokszor emberpróbáló és nagyon fárasztó, de végül a látvány miatt általában megéri.
A következő képek több buddhista templom területén készültek.
A koreai vallásos életben több hiedelemvilág is keveredhet egymással. Az alábbi kép egy buddhista templom kapujában álló jangseung párt mutat. A jangseung régen a mezőgazdasági falvak bejáratát őrző oszlopokat jelentette, amelyeknek többféle funkciót is tulajdonítanak.
A hagyományos faépületek díszítése mellett jellemző, hogy a főépületen körben megjelenítik Buddha életének történeteit.
Ahonnan a legjobban láttuk az előttünk elterülő várost:
Ez a hatalmas szobor látható még a hegy alatt elterülő hanokfaluból is.
A templomban járva egyébként egy emberrel sem találkoztunk.
Egy-egy elvonult szerzetesnek családja is lehet - az erre vonatkozó szabályok rendenként eltérnek. Így tehát nem véletlen, hogy a buddhista templomegyüttes mellett sima lakóépületeket is találunk, azelőtt gyerekcipőket, vagy televíziót hallunk.
