Az elmúlt hétvégét Busanban, az egyik legnagyobb kikötővárosban töltöttem. Szöultól kb. 5 órás vonatutat jelent. Mindenképpen szerettem volna elmenni, mert ott eddig még nem voltam, és mikor legutóbb Szöulban jártam, a busani barátnőm jött fel a fővárosba, hogy velem találkozzon, most pedig rajtam volt a sor, hogy viszonozzam ezt. És annyira kedves volt, hogy a szállással sem kellett bajlódnom, mert alhattam nálunk, találkoztam az anyukájával is.
Péntek este mentem le, akkor csak a belváros legforgalmasabb utcáit jártuk be, ettünk, megnéztük a legnagyobb halpiacot, amire azért egy hozzám hasonló tengeri ételeket nem fogyasztó embernek egy kis felkészülést igényel, főleg a szagok keltette undor leküzdésére. De mivel kikötővárosról beszélünk, itt minden friss (elvileg), és az áruk egy részét tényleg élve árulják, sőt olyan is van, hogy ki lehet választani az úszkáló halat és ott frissében elkészítik valahogy. Kis, egyszerű műanyag asztalok és székek vannak a standok körül. Visszataszító viszont az, hogy amikor az ember a kis standok között lavíroz, simán ott figyelnek vödörben a levágott halfejek meg mindenféle maradványok, és a nénikék/bácsikák úgy takarítják az asztalokat, hogy telibe leöntik egy lavór vízzel, függetlenül attól, hogy az asztal mellett épp áll-e valaki, vagy sem... Ez a Jagalchi halpiac, és persze halakon kívül polipok, tintahalak, csigák, kagylók, meg gyakorlatilag bármi, ami a tengerből kiszedhető.
Na most ezek után rátérek a vonzóbb részletekre.
Még este, amikor a városban mászkáltunk, ettünk 씨앗호떡-ot, ez egy főleg napraforgó maggal és valami édes szósszal töltött vastagabb palacsintatésztaszerűség, amit ott friss kevernek és sütnek ki a nénik. Na most, kapván rajta, hogy külföldi vagyok, elkezdtek hozzám beszélni, meg szórakozni velem egy kissé. Koreában is vannak dialektusok, és hadd ne kelljen mondanom, hogy felét nem értettem annak, amit beszélnek... folyton a koreai barátnőmre néztem, hogy fordítson nekem standard koreaira. Na a lényeg, hogy ketten kezdtek el beszélni hozzám, és azt akarták, hogy tippeljem meg, hány évesek, és ki az idősebb. Természetesen mindegyikük legalább 50, de lehet hogy 60 év feletti volt, de mondtam nekik egy 30-ast meg 35-öt, bár ezzel se voltak teljesen elégedettek, de persze csak vicc volt az egész. A belvárosban egy-egy utcarészen kifejezetten egy tevékenységre összepontosító szakaszon is vannak. Így volt külön egy étel- és egy jóslóutca is.
Jóslósátrak
Kis kajáldák szorosan egymás mellett
Ezen kívül voltunk fent a Busan-toronynál is. Hasonló funkciót tölt be, mint a fővárosban az N Seoul Tower. Mindenesetre nemcsak a torony, hanem az alatta fekvő park is nagyon szép, főleg este, amikor a különböző szobrok és épületek is ki vannak világítva.
Busan-torony
Szerelmes üzenetek és lakatok
Busan-torony
Az esti látkép
