2015. október 4., vasárnap

Bupyeong (Incheon) pungmulnori fesztivál

Vasárnap elmentünk Incheonba, Szöultól nem messze fekvő város, ahol a nemzetközi reptér is van, ugyanis ott pungmulnori fesztivált tartottak. A pungmulnori régen a mezőgazdaságban dolgozók zenéje és tánca volt, amikor a munka végeztével szórakoztak. Amennyire én láttam, a helyi tánccsoportok tartottak előadás, egy több sávos utca volt lezárva, és párszáz méterenként több színpad felállítva, ahol a nap folyamán egymást érték a fellépések, a végén pedig felvonulás is volt. Ezen kívül kisebb sátrakban különféle dolgokat lehetett készíteni, pl. festeni, ékszert készíteni, sütit készíteni, rengeteg mindent, ami főleg azoknak volt jó szerintem, akik gyerekekkel mentek. Meg természetesen rengeteg utcai kaját árusító stand is volt.
A legjobban azt tetszett, hogy végre nemcsak fiatalok, hanem idősebbek is megjelentek fellépő szerepben. Sokkal életszerűbb volt, és valóban élvezték, ami csináltak.
Onnan is észre lehetett venni, hogy nem Szöulban vagyunk, hogy az emberek jobban megbámultak minket, viszont valamivel kedvesebbek is voltak. A tömegben való viselkedés az emberek száma miatt itt sem volt sokkal jobb, viszont ha az ember beállt egy sorba, pl. mint én rizssütit venni, nemcsak az eladó volt sokkal készségesebb, de a körülöttünk álló többi vásárló is észrevette, hogy külföldi volt ott, és vagy előre engedtek, vagy biztattak minket, hogy próbáljuk csak ki, milyen finom, még meg is kínáltak a sajátjukból.

Plusz találtunk egy az utca végétől kezdődő földalatti bevásárló központot, ami sokkal olcsóbb volt, mint a többi, amit Szöulban láttunk, úgyhogy gondolkozunk rajta, hogy a következő hónapban esetleg visszatérünk oda.

Cukorból készült figurák

Felvonulás

Felvonulás

Felvonulás

Felvonulás


Ostyarudak, ebbe töltötték a fagyit

Utcai előadás

Hagyományos rizssüti készítés

Hagyományos rizssüti készítés

Rizssütis stand


Utcai előadás

Felvonulás

Tűzijáték fesztivál

A hétvégén a Han-folyó kis szigetén (vegyük kb. olyan jellegűnek, mint a Margit-sziget a Dunán) tűzijáték fesztivált tartottak, amit ha jól tudom, évente megrendeznek. Koreán kívül több ország részvételével, idén 5 résztvevővel hatalmas tűzijátékokat lehet látni zenés aláfestéssel. Na most, ez mind szép és jó lenne, ha ezt nem kb. 1 millió ember akarná egy helyről megnézni.
A tűzijátékról magáról nincsenek képeim, mert feleslegesnek tartom, azért megy ki az ember, hogy maga megnézze - na most, ezt a koreaiak nagy része nem így gondolja. A tablettől kezdve a selfieboton keresztül amivel csak lehetett, mindennel folyamatosan csinálták a hülye képeiket meg videóikat, ahelyett, hogy igazán élvezték volna a műsort. 


+1 élmény, hogy a koreaiak tömegben egyáltalán nem figyelnek oda a másikra, arra, hogy kinek a lábára lépnek rá, vagy kinek a kezéből mit vernek ki, vagy kinek a fényképébe sétálnak bele. Lökdösődnek egy bocsánat eleresztése nélkül, ami nem kicsit zavaró, és eléggé arcul csapja az olyan ember koreaiakról kialakított képét, aki eddig szeretett itt élni.

Arról nem tehetnek szegények, hogy rengetegen laknak egy helyen és egy metróval több száz ezer ember akart ugyanoda menni. Ez úgy nézett ki, hogy ömlöttek lefelé az emberek az aluljáróban is, és rendőrök terelgették a népet, hogy hova álljunk sorba. Ez elég jelentős pirospontot érdemel, mert enélkül csak káosz és lökdösődés, tolakodás lett volna.
Nem szabadna ilyen rossz fényt vető bejegyzést írnom, de nem lehet mindig dicsérni.


Viszont legalább egy utcai árus bácsitól viszonylag olcsón vettünk mandarint!





2015. szeptember 28., hétfő

도봉산 Tobong-hegyi túra

Tegnap, mivel annak ellenére, hogy hétfő volt, szünetünk van, elmentünk túrázni. Találomra lett az úti cél kiválasztva, és kissé nehezebb hegyet választottunk, mint amire számítottunk szerintem. A felfelé vezető úton is vannak kicsit nehezebb részek, ahogy sziklákon kell kötél segítségével felkapaszkodni, de többnyire kicsit nagyobb léptekkel, faágakba, sziklarésekbe kapaszkodva kisebb erőfeszítésekkel is megtehető.
Elég vicces, hogy a mi korosztályunk nem igen volt reprezentálva. A hegyi időtöltés ugyanis főleg az idősebb, 50-60 pluszos generációk hobbija, mert úgy tartják, hogy azon felül, hogy sportszerű tevékenység, a hegyi környezet egyébként is jót tesz. Ennek szellemében a nénikék-bácsikák roppant felszereltek, hegymászó-szerelés, bakancs, mászóbotok, összehajtogatható székek, stb. mind ott lapulnak a hátizsákokban, és az öltözetük is elég jellegzetes szerkó. Furcsán is néztek minket, hogy sima sportcipőben és rövidnadrágban vágtunk neki az általunk teljesen ismeretlen útnak. Viszont voltak sokan, akik kedvesen megszólítottak minket, hogy honnan jöttünk, mióta vagyunk Koreában, stb. Meg biztattak, hogy csak menjünk, menjünk tovább.
A legjelentősebb segítség egy olyan ajussitól érkezett, aki mellénk csapódott amikor kb. félúton jártunk. Azt mondja, ő majd lesz nekünk itt az idegenvezető, ismeri a hegyet már, hiszen hetente hol itt, hol ott túrázik. És tényleg jó is volt, hogy volt mellettünk valaki, aki értett hozzá, mert felmásztunk a legtetejére a fenti szikláknak, 740 méter magasra. Csakhogy a fenti rész az már szó szerint sziklamászás volt, szinte függőlegesen. Drótkötelek voltak kifeszítve a sziklákon, és azon kellett valahogy megtámaszkodva felkapaszkodni. Erről, mivel eléggé el voltam foglalva, képet nem csináltam, de ezen a linket lehet látni --> Szikla drótkötelekkel.
Lefele sem volt egyszerű a helyzet, mert a hegy lábához vezető út meg annyira poros volt, hogy az ember alig állt meg a lábán. Egy-kétszer sikerült nekem is seggre ülni =D
Mindenesetre nagyon örülök, hogy ismét kimentünk egy kicsit a városból, és bár fárasztó volt és sok helyen félelmetes, mindenképpen megérte a napon a hegyen tölteni.

Ja, és a bácsi, aki egész nap vezetgetett meg segített minket, utána meghívott a saját házába és a felesége vacsorát is készített nekünk, utána meg még kocsival el is vittek a kollégiumig. Nagyon kedves emberekkel is lehet itt találkozni =)


A fent látható sziklára is felmásztunk, de az még csak az út fele volt


은석암 - A felfelé vezető út mentén több kisebb buddhista templom is van, hiszen természetes módon az ilyeneket a hegyen lehet megtalálni. Ez számomra nagyon különleges volt, mert az egész egy kisebb épületből állt, ezen kívül az egész "templom" a sziklaegyüttes és az azon álló szobrok alkotta egész igazából.


Kilátás fentről - még mindig nem a legteteje


A meredek falon profi hegymászók hozzánk képest még hardcore-abb módon kapaszkodtak fel


Nem akartam a fejemet feltenni a blogbejegyzésekbe, de ezen a képen látható, hogy a mögöttem levő sziklák közül a jobb oldaliig mentünk, annak is a tetejére!


És a kilátás fentről - már kezdenek színesedni a levelek


Kilátás fentről

롯데월드 Lotte World vidámpark

Vasárnap a lányokkal már reggel elindultunk a vidámparkba. Ez egy nagyrészt beltéri, hatalmas vidámpark, hozzácsatolva egy kisebb kültéri résszel egy tavon. Kicsiknek-nagyoknak van itt mindenféle dolog, amit az ember egy vidámparkba elképzel. Én személy szerint reggel 11től este 11ig, zárásig ott voltam.
Ünnepi hétvége volt, ennek alkalmából a külföldieknek ráadásul kedvező áron adták a jegyet.


Ja, és egyébként van benne még egy kisebb néprajzi múzeum is, ami szintén megér egy kis időráfordítást.


Többemeletes beltér, a plafonon hőlégballon halad


Kültér, kastély



Édességbolt bonbonnal, gumicukorral, bármivel 


Napi több felvonulás tánccal, zenével, mesefigurákkal


Szabadesés tornyok

2015. szeptember 21., hétfő

송편 빚기 Rizssüti-készítés

Hétvégén lesz a koreaiak egyik legnagyobb ünnepe, ezért szerte az országban különféle események vannak már a hét folyamán is.
Sikerült bekerülni egyre, amit a Nemzeti Néprajzi Múzeumban tartottak, kifejezetten külföldiek részére. Az "óra" elején volt egy kis prezentáció magának a süteménynek a hagyományáról, aztán pedig mi magunk is megpróbálhattunk elkészíteni az adott alapanyagokból. Aztán ők átgőzölték nekünk, és el is lehetett hozni.
Az esemény kellős közepén mondjuk berontott fotósok és újságírók kisebb hada, és kattogtattak rólunk vagy kétezer képet, de legalább mire hazaértem, megtaláltam magunkat az interneten, aminek nem tudom, örülni kellene-e vagy sem =D

A rizssütiről
Ezt a fajta rizssütit kifejezetten Chuseokra készítik. Azért formázzák úgy, mint egy félhold, mert a félhold folyamatosan növekszik és kiteljesedik a jövőben.

A készről sajnos nincsen szép fényképem, tessék rákeresni!

Linkek (amikben megjelenünk az újságíróknak köszönhetően): 

http://news.mt.co.kr/mtview.php?no=2015092115248270563
http://news.mt.co.kr/mtview.php?no=2015092115248231783




Alaptészta, főleg rizslisztből, cukorból és vízből


Töltelékek


Rövid bemutató

2015. szeptember 15., kedd

이태원 언어 교환 모임 - Itaewon idegen nyelv gyakorló összejövetel

Több külföldi diákkal együtt ma elmentünk először egy esti összejövetelre, aminek az a célja, hogy a koreai nyelvet tanuló külföldiek anyanyelvi koreaiakkal kötetlenül beszélgethessenek. Annyi az össz tennivaló, hogy mivel ezt egy kávézóban rendezik meg, illik venni legalább egy csésze kávét, aztán kap az ember egy névkártyát, leül egy asztalhoz, és pár percen belül kerítenek neki egy koreait, akivel a következő bő 50 percben beszélgethet. Azután csere következő 50 percre.
Itaewonról egyébként annyit kell tudni, hogy eléggé multikulturális közeg még Szöulon belül is, mivel rengeteg itt a külföldi étterem, és a környéken különböző országok nagykövetsége, az itt élők egy része is külföldi, ezért nem annyira koreaias környezet - legalábbis nekem ez volt a benyomásom. Az utcán sétálgatva pedig, ha lenéz az ember a lába alá, pár méterenként különböző országon zászlaját és üdvözlő kifejezéseit lehet látni.

Valószínűleg többször is el fogunk menni ilyen összejövetelre. Az ide jövő koreaiak is nyitottak a külföldiek felé, ezért könnyebb így ismeretséget szerezni, mintha az ember erőltetve próbálkozna az egyetemen vagy a kollégiumban. Igaz, hogy a többség angolul is jól beszél, az a szabály, hogy a koreai nyelven kívül ne nagyon használjunk más idegen nyelvet. Nemcsak hasznos volt, érdekes is :)



Ezt a képet 2 évvel ezelőtt csináltam, Itaewonban

2015. szeptember 12., szombat

Insadong - Jogyesa - Bukchon 2

A Jogye-templom az egyike azon kevés buddhista templomnak, ami városközpontban található.
Már jártam itt 2 évvel ezelőtt, azóta változott valamennyit. Nem egy nagy templomegyüttes, de folyamatosan aktív, és a turistákon kívül tényleg sokan járnak ide gyakorló koreai buddhisták is rendszeresen.


A bejárat őrzői


Lótusz mindenhol


Főcsarnok


nevető Buddha


Sztúpa Buddha hamvaival