Busan másodszorra is

A Korea Foundationnek köszönthetően ismét lehetőség nyílt részt venni egy utazáson. Ezúttal Busanba, az egyik legnagyobb kikötővárosba mentünk. Pénteken megérkeztünk és hotelban pár előadást hallgattunk meg Busannal kapcsolatban, aztán másnak csapatokra osztva különböző nevezetességeket kerestünk fel. Mi az idő nagy részében sétáltunk, viszont így is a tengerparttól kezdve piacokon át sok mindent láthattunk.

A tengerparton (Songdo) ahova mentünk, építettek egy skywalk-ot, amin sétálva vannak üveglapok is, így lelátni magunk alá, ahogy ott hullámzik a tenger. Az idő rendkívül szeles volt, úgyhogy nem kicsit fáztunk, de szép volt a kilátás és egyébként kellemes reggel volt, és még nem is voltak olyan sokan a tengerparton.

Utána Gamcheon-faluba mentünk, ami inkább egy negyed Busanban, a hegyoldalra épülve. Rengeteg kisebb házikó, sok keskeny járattal a házak között. Többféle színűek, így főleg fentről nézve nagyon szép mozaikos látványt ad, és körbesétálva pedig a falak is tele vannak különféle ábrázolásokkal. Ma kulturális falunak hívják, több kisebb múzeum és galéria is található a házak között, meg persze sok az utcai kajaárus is. Illetve több kisebb kávézóval is lehet találkozni, ami végre nem valami kávéházlánc tagja, hanem tényleg 7-8 fő befogadóképességű kis kávézó. 

A következő állomás már a belváros volt, Nampo-dong, ami a legtöbb bevásárlólehetőséget rejti magában. A környékén helyezkedik el több piac, ahol az ágyneműtől kezdve a szuveníren át a teáig bármit lehet venni, és a standok közötti folyosókon persze utcai kajákat árulnak. Mi is itt ebédeltünk, idő hiányában. A főúton átkelve pedig körbejártuk az ország egyik legnagyobb halpiacának egy részét, és mivel szó szerint a tenger mellett van, nemcsak hal, hanem mindenféle tengerből kiszedhető dolog is, akár még élve, megvásárolható, A szaghoz meg a vizes állapothoz hozzá kell szokni, de van egyfajta hangulata.

Jobb lett volna, ha ennél több időnk van körbenézni, de így is megérte elmenni. Miután visszatértünk a hotelba, a többi csapatnak rövid élménybeszámolót tartottunk, megvacsoráztunk, és visszatértünk Szöulba.
Ja, és ez alkalommal KTX vonattal, ami röpke 2,5 óra alatt ott van (amikor szeptemberben utaztam, Mugunghwa vonattal mentem, amivel több mint 4 és fél óra volt az út.)

Képeeek

Ház a házban - étterem belülről

A kezdeti teríték, amihez még több kör étel társult

Például ezek

A tengerpart kora délelőtt

Skywalk

Gamcheon-falu dekorációi

씨앗호떡 - fánktésztaszerű édesség, belül cukros, kakaós töltelék és napraforgómag

물방울떡 - vízcseppsüti - gyümölcszselészerű édesség öntetekkel

A gyerekek felfedezhetik azt a negyed külön térképek segítségével, az állomásokon pecsétet és képeslapokat kapnak

잉어빵 hal alakú süti, belül vörösbab

Utcai kaja - pl. sült csirkefalatok nyárson, különféle szószokkal

Ez már a halpiac

És a vacsora indulás előtt

Seochon - a kevésbé ismertetett régi lakónegyed kanyargó kis utcákkal

A Korea Foundation egyik plusz tanfolyamán való részvétellel kicsit részletesebben lehetőség nyílik megismerni a koreai hagyományos építészetet és a pár évszázaddal ezelőtti életmódot. Ennek keretében az egyik órán Seochonba mentünk, ami a Gyeongbokkung (fő királyi palota) közvetlen közelében helyezkedik el. Egyik érdekesség, hogy a külföldiek számára eddig még kevésbé ismertetett, mert bár itt is találhatók a modern épületekkel kevert hagyományos házak, mint Bukchonban (a palota mások oldala, kifejezetten erről híres), itt sok a kis egymást keresztező utcácska a házak között.

Először meghallgattunk egy előadást egy elismert építésztől, aki egyébként ebben a negyedben is lakik, és vannak épületek, amik már az ő tervei alapján épültek itt fel, szóval azon kívül, hogy prezentációt tartott róla, személyesen is be tudta mutatni a helyet. És azokat a dolgokat, amiket a háza kertje alatti előadóteremben bemutatott és elmagyarázott nekünk, utána közösen körbejárva ezeken a kis utcákon saját szemünkkel is megnéztük. 

A negyed az Inwang-hegy lábánál terül el, ami még egy kis pluszt ad az egészhez. Tervezek oda visszamenni 1-2 héten belül, most hogy már színesednek a levelek. Sok a hegyre vezető sétaútvonal is.

Illetve ebben a negyedben van még egy régi piac is, ahol főleg nénikék és bácsikák árulják vagy a maguk készített különféle ételeket, vagy gyümölcsöt és egyéb élelmiszert. Nagyon kis hangulatos, olcsó és finom is, mi is itt ettünk. Elég nagy divat, egész Koreában az ilyen utcai árusoknál falatozgatni.

Ezen kívül a kis utcák tele vannak nemcsak koreai, hanem különféle külföldi éttermekkel és kávézókkal is, és főleg estefelé elég élettel teli hangulat kerekedett.

Ezek a házak megtartották hagyományos formájukat, de nem kiállított épületek, hanem rendesen emberek élnek benne

A piac

A falon minhwa-k lógnak

Utcai kajálás

Rizssütis nénike

Utcai kaja

Zöldséges-gyümölcsös néninék

A városokban több helyen is látni ilyen nyitott pavilonokat, ahol általában az idősek ülnek össze, beszélgetnek vagy játszanak

Vajas krumpli, ddeokkal töltött fasírtszerűség

A rászórt valamik alatt pálcikára felfűzött polipdarabkák vannak - ezt ugye nem én ettem

Temple stay

A múlt hétvégén ismét vidéki kirándulást tettünk. A Korean Culture Class egy olyan szervezet, amely kifejezetten Koreában élő külföldiek számára szervez 1 vagy 2 napos kirándulásokat, lehetőleg olyan helyekre, ahova egyébként nem tudnának eljutni, vagy lehet, hogy nem is tudnak róla, hogy érdemes oda elmenni.

Ez alkalommal ez főleg a temple stay-ről szólt. A temple stay egy olyan program, amin egy buddhista templomban tölt a látogató 12 vagy 24 órát, esetleg többet, és ez idő alatt végig az ott élő szervezetessel, szerzetesekkel csinálja végig mindazt, ami az ő ottani életüket jelenti.

Mi a félsziget legdélebbi tartományába, Cholla-do-ba mentünk, a Naesosa nevű templomba. Szombaton délután 2-3 órától másnap délután 1 óráig voltunk ott. Végig az ottani ruhát és cipőt kellett viselnünk. Miután a szerzetes elmondta a ceremóniák fő menetét és szabályait, a számukra fenntartott konyhán ebédelhettünk. Minden vegetáriánus étel, természetesen csak annyit szabad elvenni, amennyit az ember valóban meg bír enni, evés közben törekedni kell arra, hogy minél kisebb zajt csapjunk és beszélni egyáltalán nem szabadott. Majd mindenki maga mosta el az evőeszközeit és tányérját. Utána mi kongathattuk meg a harangot, ami a szerzetesek számára az esti szertartás kezdetét jelenti. Aztán mi magunk is részt vettünk a szertartáson, és a napot a szerzetessel való teázással zártuk, miközben szabadon kérdezgethettünk tőle. 9-kor pedig lámpaoltás volt.

Másnap ébresztő hajnali 4-kor és a 4.20-kor kezdődő reggeli szertartás kezdetét is harang jelezte. Utána pedig 108 leborulás és meditáció következett. Aztán megreggeliztünk a szerzetessel együtt, egymást szolgáltuk ki, és elmosogattunk, feltakarítottunk. Majd pedig lementünk a tengerhez, és a sziklaparton és kis ösvényeken sétáltunk végig, kétszer a tenger mellett meditáltunk. Ez most így nem biztos hogy annyira érdekesnek hangzik, mint amilyen valójában volt, mindenesetre jó lehetőség volt ezt a fajta világot is kicsit megtapasztalni. 

Még mielőtt visszajöttünk volna Szöulba, ugyanezen a kis félszigeten elmentünk egy másik nevezetes sziklaparthoz, ahol a partszakasz egymásra rakódott kőzetlapokból alakult ki a hullámok és a szél miatt az évek során. Aztán sor került még egy - már a templomon - kívüli nagyobb ebédre, viszont a tengerhez közeli elhelyezkedésből kifolyólag főleg tengeri cuccok kerültek az asztalra. Ez valamilyen szinten megnehezíti azért ezeket az étkezéseket, de a sok kisebb köretnek köszönhetően senki maradt az éhen.

Mindenképpen megérte elmenni, egyrészt, mert ismét ki lehetett mozdulni kicsit Szöulból, másrészt pedig hogy egy másik vallási életmódba is bele lehetett tekinteni. Különösen jó volt, hogy egy teljes nap menetét tudtuk így átlátni, nemcsak megmutattak nekünk ezt meg azt.

És a képek:

A templom épületei a hegyek alatt

Beszélgetés a szerzetessel

Hajnal

Hajnal

A kis harapnivaló ebédre, kimpab - ugyan a borítása alga, megpróbáltam, és mivel nagyon jól készítették a töltelékét, alig lehetett azt a tengeri ízt érezni