A múlt hétvégén ismét vidéki kirándulást tettünk. A Korean Culture Class egy olyan szervezet, amely kifejezetten Koreában élő külföldiek számára szervez 1 vagy 2 napos kirándulásokat, lehetőleg olyan helyekre, ahova egyébként nem tudnának eljutni, vagy lehet, hogy nem is tudnak róla, hogy érdemes oda elmenni.
Ez alkalommal ez főleg a temple stay-ről szólt. A temple stay egy olyan program, amin egy buddhista templomban tölt a látogató 12 vagy 24 órát, esetleg többet, és ez idő alatt végig az ott élő szervezetessel, szerzetesekkel csinálja végig mindazt, ami az ő ottani életüket jelenti.
Mi a félsziget legdélebbi tartományába, Cholla-do-ba mentünk, a Naesosa nevű templomba. Szombaton délután 2-3 órától másnap délután 1 óráig voltunk ott. Végig az ottani ruhát és cipőt kellett viselnünk. Miután a szerzetes elmondta a ceremóniák fő menetét és szabályait, a számukra fenntartott konyhán ebédelhettünk. Minden vegetáriánus étel, természetesen csak annyit szabad elvenni, amennyit az ember valóban meg bír enni, evés közben törekedni kell arra, hogy minél kisebb zajt csapjunk és beszélni egyáltalán nem szabadott. Majd mindenki maga mosta el az evőeszközeit és tányérját. Utána mi kongathattuk meg a harangot, ami a szerzetesek számára az esti szertartás kezdetét jelenti. Aztán mi magunk is részt vettünk a szertartáson, és a napot a szerzetessel való teázással zártuk, miközben szabadon kérdezgethettünk tőle. 9-kor pedig lámpaoltás volt.
Másnap ébresztő hajnali 4-kor és a 4.20-kor kezdődő reggeli szertartás kezdetét is harang jelezte. Utána pedig 108 leborulás és meditáció következett. Aztán megreggeliztünk a szerzetessel együtt, egymást szolgáltuk ki, és elmosogattunk, feltakarítottunk. Majd pedig lementünk a tengerhez, és a sziklaparton és kis ösvényeken sétáltunk végig, kétszer a tenger mellett meditáltunk. Ez most így nem biztos hogy annyira érdekesnek hangzik, mint amilyen valójában volt, mindenesetre jó lehetőség volt ezt a fajta világot is kicsit megtapasztalni.
Még mielőtt visszajöttünk volna Szöulba, ugyanezen a kis félszigeten elmentünk egy másik nevezetes sziklaparthoz, ahol a partszakasz egymásra rakódott kőzetlapokból alakult ki a hullámok és a szél miatt az évek során. Aztán sor került még egy - már a templomon - kívüli nagyobb ebédre, viszont a tengerhez közeli elhelyezkedésből kifolyólag főleg tengeri cuccok kerültek az asztalra. Ez valamilyen szinten megnehezíti azért ezeket az étkezéseket, de a sok kisebb köretnek köszönhetően senki maradt az éhen.
Mindenképpen megérte elmenni, egyrészt, mert ismét ki lehetett mozdulni kicsit Szöulból, másrészt pedig hogy egy másik vallási életmódba is bele lehetett tekinteni. Különösen jó volt, hogy egy teljes nap menetét tudtuk így átlátni, nemcsak megmutattak nekünk ezt meg azt.
És a képek:
A templom épületei a hegyek alatt
Beszélgetés a szerzetessel
Hajnal
Hajnal
A kis harapnivaló ebédre, kimpab - ugyan a borítása alga, megpróbáltam, és mivel nagyon jól készítették a töltelékét, alig lehetett azt a tengeri ízt érezni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése