Korea Bingo

A nevezetes közösségi oldalon tette ki egyik külföldi ismerősöm a következő képet, ami már első ránézésre is nevetettő, hát ha még az ember sorba veszi a meghatározásokat és visszaemlékezik, hogy hát igen, tényleg =) Egyszerre nosztalgikus, megható és vicces, főleg annak, aki már tényleg egy huzamosabb időt eltöltött Koreában; aki pedig még nem, annak jövendőbeli élményekről nyújt ízelítőt.

Ebben a posztban megpróbálom sorra venni őket!

1. Meglök egy ajumma (középkorú vagy idősebb néni): mindennapoooos. Metrón mennek a részükre fenntartott helyekhez, hogy le tudjanak ülni, utcán is, akárhol. (Megjegyezném, ezt minden koreai előszeretettel műveli, nem figyelnek az utcán közlekedve azokra, akik mellett elhaladnak. Magyarként kellett nem kevés idő, mire megszoktam, hogy igen, itt nem is törekednek arra, hogy ne verjék le a vállamról a táskák, és igen, ezért egyszer sem fognak bocsánatot kérni, de még csak vissza sem néznek...)

2. Elesni a buszon: őrülten vezetnek! Buszok, autósok egyaránt, sávváltások egy szempillantás alatt történnek, rengeteget dudálnak, hirtelen fékeznek, túlélőjáték :D

3. hanbokot felpróbálni: kötelező program, nyilván! Szép, elegáns, és a külföldieknek a város több pontján van lehetősége ingyen is felvenni több darabot akár, emellett különféle rendezvényekre bérelhető, és külön erre specializálódott fényképészetek is vannak.

4. Angolt tanítasz: mindegy, hogy nem angol anyanyelvű vagy, általában jobban beszélsz angolul a koreaiak többségénél, és ezért egy kis ismerkedés után már jönnek a kérések, vagy csak te vagy olyan jófej, hogy önkéntesen elkezded. Na persze, ott van a sok amerikai, illetve TOEFL-höz hasonló vizsgákon magas pontszámot elért sok más külföldi, aki konkrétan angol nyelvet tanítani megy ki, mert az igény hatalmas rá.

5. Megtanulod a hangult: nem nagy kihívás, ahogy mondják, egy reggel alatt simán...

6. Bealudni a metrón: na ez szerencsére nekem nem volt meg, de gyakran lehet látni. A metrózás egy külön számot megérne, annyi mindent lehet látni.

7. Szmog vagy homokvihar idején maszkot veszel: nem ritka látni ázsiai felvételeket, ahol az utcán is sokan járnak maszkban - vagy sima fehérben, vagy különféle mintásban. Én nem annyira szeretem ezt a dolgot, de tényleg hozzá vannak szokva a koreaiak, és szerintem egy külföldi is minél többet tartózkodik ott, annál hajlamosabb rá. Nem tudnám megítélni egyébként, hogy ennek a viselése mennyire higiénikus, az biztos, hogy orrfújás helyett (is) használják, alatta ugyanúgy szipognak, a többit meg el sem akarom képzelni...

8. Elmész Jejura: igen! Kihagyhatatlan, érdemes. Én sajnos csak novemberben, nem épp kirándulóidőben tudtam elmenni, de megfogadtam, hogy egyszer legalább még tavasszal vagy nyáron visszatérek oda. Egy kis paradicsom. Ami zavaró, az a rengeteg kínai turista, de hát...

9. Eszel bogarat: a beondaegi (ejtsd: bondegi) egy kb. fél kisujjnyi barna féreg, ropogósra pirítják, és nasinak eszegetik. Nekem már a szaga sem nyerte el a tetszésem, mert az út szélén nem nehéz ilyet sütögető bácsikákat/nénikéket találni, főleg nagyobb rendezvények ideje alatt, de több külföldi kipróbálja, már csak a kihívás kedvéért is, és nem annyira mondtak rosszat róla.

10. Heti háromszor kimcsit eszel rizzsel: én menzás voltam, és hát igen, előfordul az ilyet. Amikor az ember gyereke nem eszik meg a tengerből származó dolgokat, és a levesben kagyló van, a tésztán garnéla, a salátában meg még valami, akkor nincs más választás. Ki lehet bírni, bár a rizst általában nem sózzák, de ez is egy fajta koreai élmény.

11. Megkóstolod az élő polipot: ez se volt meg... gáz vagyok? Valahogy nem volt számomra étvágygerjesztő, de a koreaiak nagyon szeretik. A piacon is lehet látni a standokon akváriumokat ilyen kisebb polipokkal, és ha kiválasztják amit kérnek, a kiszolgáló néni kicsit fejbe veri szerencsétlen állatot, odacsap egy késsel párat a lábacskáira, amik persze még mozognak, de már tálalja is. A vevő meg nagy 'masisszo'-k kíséretében eszegeti. Hát ha szerintük finom, egészségükre! 

12. Házhoz rendelsz sikeresen: a koreai nagy kiszállító nép. A rántott csirkétől kezdve a szupermarketes bevásárláson keresztül a következő elektronikus kütyüig minden az ajtóig jön. Az ételrendelés bárhol bármikor tapasztalható, nemcsak haza szállíttatnak, hanem ha épp egy parkban bandáznak valahol, oda is kivisznek bármit. Kényelmes, és viszonylag gyors, az már biztos. Ja, és 0-24!

13. Koreaiul káromkodsz: hát igen. :) Tanul az ember ezt-azt.

14. Elmész Busanba: hát ha már van rá lehetőség, persze! Annyiban más, mint Szöul, hogy tenger van mellette. Illetve az ott élők azt mondják, más. Nekem külföldiként sajnos nem volt elég időm, hogy ezt a különbséget észre vegyem. A dialektusuk durva, számomra érthetetlen volt, kellett a standard koreai változat, hogy értsem, mit akar a néni az utcai standnál. A halpiac szintén egy külön élmény, mindenféle lényekkel és szaggal...

15. Elmész Szöulba: persze! Egyrészről 3-4 nap alatt bőven megnézhetőek a főbb attrakciók, másrészt ha mélyen bele akarsz merülni, félév sem elég. Még mindig vannak helyek a listámon, ahova elmennék. Pörgős és unalmas város egyszerre, rengeteg emberrel és veszélyes földfeletti közlekedéssel, másrészt amilyen elrettentőnek tűnik a metróhálózata, annyira egyszerű és kényelmes, a város pedig kifejezhetetlenül sokszínű.

16. Túl lusta vagy kiválogatni a szemetet: értik ez alatt azt, hogy a koreaiak nagyon a szelektív hulladékgyűjtést vallják, minden iskolánál, cégnél, stb. intézményeknél ott a különféle kukák hada, jól szem előtt. Azt nem tudom, végeredményben mennyire válik be nekik, mert az utcán viszont sajnos sok a szemét, mindig, kevés az útmenti kuka, amibe az ember egy kiürült üdítős palackot vagy egy szendvicscsomagolást kidobna, ezért sokan csak épp leteszik valahol. Ez egy nagy fekete pont.

17. Ingyen kaja egy ajummától: bizony, bizony! A nénik - általában - kedvesek, főleg ha az ember beszélget velük koreaiul, nagyon aranyosak tudnak lenni. Ha a piacon vagy az utcán eszik az ember, vagy nagyon olcsón adnak hatalmas adagot, vagy mindig hozzáraknak még egy kicsit, míg az ember ott ül. 

18. Legalább egy koreai sorozatot megnézel: hát igen, főleg amikor egy-egy nagyon felkapott sorozatról szól minden. Valahogy nem kerültem el én sem :) 

19. Rád akaszkodik valami vallási szekta: szintén gyakori. Ha tudnak rendesen angolul, ha nem, ők 110%-ban törik magukat, hogy megértessék veled, hova is akarnak ők téríteni. Ja, vagyis nem, azt mondják, nem akarnak ők téríteni, de te csak hallgasd meg, próbáld ki, menj el egyszer, adakozzál... stb. stb. stb. A rámenősség változó, de nagyrészt elég szívósak.

20. Berúgás sojuval: aki nem iszik sojut, az nem is volt ott. Úgy, ahogy nem magyar, aki nem iszik pálinkát. A soju nem egy rossz ital, nem túl erős. Főleg mióta megjelentek az ízesített változatok, még felkapottabb szerintem, a nők is szívesebben isszák. Az ára pedig szintén nem vészes, a boltban egy üveg 300-350 Ft körül mozog. 

21. Az angolod 25%-át konglisshal helyettesíted: rászoksz! Az 'I have a yaksok' és az 'I am going to the kisuksa' mindennapos használatú. Vicces ^^,

22. 5-nél több esküvőn jártál: ez nálam mondjuk nem igaz, de tény, hogy a koreaiak hatalmas vendégsereggel tartanak esküvőt - ez persze nem annyira jó (szerintem), mint amennyire hangzik, mert túl felületes, egy vagyonba kerül az egész rendezvény, de fele annyira tartalmas sincsen, mint egy magyar falusi lagzi.

23. Más nemzetiségűnek tippelnek: magyarként ez gyakori tapasztalat. Engem általában orosznak néztek, nem tudnám, megmondani, miért. Amikor mondtam, hogy Magyarországról érkeztem, akkor ezt inkább megerősítésnek vették, úgyhogy mindig el kellett magyarázni, hogy nem, mi már nem vagyunk a Szovjetunióban, nem vagyunk kommunista ország, és nem, nem beszélünk oroszul, magyarul beszélünk, igen, van olyan, hogy magyar nyelv. 

24. Csirkét eszel sörrel a Han-folyó partján: igeeen! Nagyon hangulatos, amikor csoportokban ott piknikeznek világosban, sötétben, énekelgetnek vagy csak beszélgetnek, mindenki eszi a (kiszállíttatott) kis csirkéjét, ami naggggyon finom, meg issza hozzá a sört. Ebből van a 'csimek' (chicken + maekchu) kifejezés is.

Jó volt egyet nosztalgiázni, így könnyebben eszébe jutnak az embernek dolgok, mint amikor megkérdezik: na, milyen volt Korea?