1,5 év távozás után ismét egy koreai egy hónapra kerül sor. Őszintén szólva, sok minden nem változott. Mivel az elmúlt alkalommal félévet itt töltöttem, a legtöbb dologhoz hozzászoktam, így kultúrsokkról szinte szó sincsen. Tapasztalatok röviden pontba szedve:
- sajnos az árak folyamatosan emelkednek. Ezzel a koreaiak is tisztában vannak, és nem is igazán örülnek neki nyilván, mert elmondásuk szerint a fizetések viszont nem növekednek hasonló arányban. Ezt már kapásból a reptéren észre kellett vennem, mert közlekedési kártyát már rögtön ott beszereztem. Míg 2015-ben csak 2500 won (~ 600 Ft) volt, addig most 4000 won (~900 Ft)! Tehát majdnem a duplájára ugrott, és a közlekedés is emelkedett pár száz wonnal. A kisboltokban (편의점) semmit nem lehet kapni gyakorlatilag 1000 won (~230-250 Ft) alatt! Talán egy-egy rágó vagy apróság, de a csokik és kis dobozos italok és 1000 won felett vannak. Szomorú :(
- a barátaim és ismerőseim nagy része hozzám hasonlóan már munkavállaló lett. Öregszünk mind :) viszont így vagy csak hétvégén, vagy csak hétköznap este 7 után lehet találkozókat összehozni.
Van, ami nem változik:
- sajnos a bácsik továbbra is fura hangokat adnak ki és köpködnek. Talán ez az egyik olyan dolog, ami egy átlagos koreainak fel sem tűnik, egy európainak viszont a gyomra felfordul tőle.
- még mindig sokan vannak és még mindig bocsánatkérés nélkül lökdösődnek. Értem én, hogy kevés a hely, de a pár percen belüli sokadik lökés után mérges lesz az ember...
- a mozgólépcső lassú! A magyarországi mozgólépcsők ehhez képest szuper sebességgel haladnak.
- odaragadt az okostelefon a kezükhöz. Ha erre az ember rámutat, mind beismerik, de úgy vannak vele, hogy fejlődik a technológia, ez így természetes, és különben is, ha nem lenne az internet meg az okostelefon, akkor az olyan, mintha visszamennénk az őskorba... Evés körben, séta közben, metrón ülve, randi közben, állandóan nyomkodják. Persze, sok a hasznos funkció, ki-ki a maga módján használja, meg már otthon is terjed eléggé az ilyesmi, de akkor sem biztos, hogy ez így normális.
- a koreai ételek finomak! Tud furcsán kinézni némelyik, de akkor is nagyon jól tud lakni az ember. A legkisebb utcácskában is van egy kifőzde. Ma elkeveredtem Myeongdongban is, ami az állandó tömeg miatt egy elég nehezen kibírható hely, viszont az utcai kaja kínálata talán a legszélesebb errefelé, és az elmúlt másfél évben még újabb dolgok is megjelentek.
Jöjjenek a képek!
A mentamániám továbbra is tart. Ami viszont vicces, hogy náluk a Latte nem a tejeskávét jelenti, hanem konkrétan csak tejet. Így a "mint latte" nyilván menta ízesítésű tejként érkezett, eléggé élénk színben.
Shabu shabu ~ eredetileg japán étel, de a koreaiak is szeretik; változatos és laktató, hús és zöldségfélék kifőzése a szemed előtt leveslében, meg persze a kis mellékfogások.
Teaház!
Ha Insadong, akkor teázó - le is csaptunk mellé a hagyományos édességekre is. 약과, azaz mézes lisztből formázott virágsüti, illetve enyhén pirított 떡, azaz rizssüti.
A piros tea pedig természetesen omija :)
A teaházaknak különleges belső tere is lehet. Ez például kívülről egyáltalán nem mutat hagyományos elemeket, a belső udvar és a belső szobák viszont konkrétan egy hanokot formáznak.
A külső terem pedig így néz ki, természetes jellegű elemekkel kombinálva.
Régi használati eszközöket is alkalmaztak díszítőelemként.
Bulgoki szett - kimchi és egyéb mellékfogások, egy kis tál level és persze rizs.
Juice! A kávézók mellett a gyümölcsleves kis helyek is népszerűek.
Ilyet először láttam!
Box az utcán, természetesen csak látványosságként.
Mivel nehezen bírom a csípős ételeket, a pirospaprika szószos ddeokbokki nem igazán kellemes nekem, viszont szerencsére több változat is van.
Ez például a 짜장떡볶이.
Maga a hely, ahol árulták, kb. összesen 10 vendéget tud befogadni, de annyira népszerű, hogy időnként híres színészek is ellátogatnak ide, illetve egy koreai ételekkel foglalkozó műsorban is volt róla epizód.
Nem messze pedig van egy utcarész, ahol kifejezetten 짜장떡볶이-t áruló kisebb-nagyobb éttermek sorakoznak.
A kávézó szinte napi program!
