A keleti kultúrákra jellemző és számomra személyesen nagyon szimpatikus, hogy még viszonylag észbe kaptak a modernizációs években, és időben kellő figyelmet fordítottak arra, hogy az évszázadok során átadott hagyományos elemeket, ha csak részben is, de megőrizzék. Valahogy így említhetnénk meg a koreaiak hagyományos viseletét, a hanbokot is.
A hanbok (韓服 한복) szó szerint koreai ruhát jelent. A mai gyors életvitelhez nem passzoló ruházat évszázadokig nagyjából egységes viselet volt az uralkodó rétegtől kezdve a közemberekig, nyilván különbséggel a megjelenésben. Alapvetően megkülönböztetjük a női és férfi viseletet.
A női hanbokot külön chima-jeogorinak (치마저고리) is hívják, a szoknya-mellénykét jelent, megkülönböztetve a férfi verziótól, aminek alsó része egy nadrág. A női változat tehát alapvetően egy nagy felületű, melltől földig érő szoknyából áll, amihez egy rövid mellényként viselnek (a mai boleróhoz hasonlíthatnánk). Ezeken az alapdarabokon kívül számos hozzátartozó ruhadarabot sorolhatunk fel. Dongjeongnak (동정) hívják a nyakrészt körbevevő fehér sávot, otkoreumnek (옷걸음) pedig a mellény megkötésére szolgáló szalagot, amelyet gyakran díszítettek is. Ennek csomózására különböző módok vannak. A szoknya alatt alsószoknya, a mellény alatt egy vékonyabb és kevésbé díszített mellényke is van. Évszaktól, időjárástól függően nyilván rétegesebben öltözködtek. Lábukra egy vastagabb anyagú zokniféleséget, koreaiul beoseont (버선) húztak, majd erre a cipőt. A beoseont is gyakran különböző hímzésekkel díszítették.
A hanbokot hagyományosan kézzel készítették, egy nőnél fontos volt a varráshoz való értés, a készség. Anyaga selyem vagy hasonló finom anyag, a közrendűeknek nyilván ennél közönségesebb és kevésbé kímélendő. Az öltözethez ezen felül kisebb kiegészítők is tartoztak, például kis batyu, varrókellékes dobozka - az ilyen kis elemeket a bő ruhaujjban tartották.
A koreai szimbólumokkal kapcsolatban mindig érdemes boncolgatni egy kicsit a színeket. A ruházatnál sincs ez másképp. Az előző témával kapcsolatban említett 5 elem/yinyang elméletbe illeszkedő öt fő szín az öltözködésben is megjelenik. Ezen kívül, minél idősebb valaki, annál kevésbé visel világos, harsány színeket - ezek inkább a fiatal, főleg hajadon lányok viseletén jelentek inkább meg. Az öltözet különösen cifra volt egy ceremónián, pl. egy esküvőn. A házasságkötés eseményekor a leendő férj édesanyja kéket, a leendő feleség édesanyja rózsaszínt visel(t). A kék egyébként a fiúgyermeket világra hozott anyák színe volt.
A hanbok színezéséhez akkoriban természetes színezőanyagokat használtak, ezeket a természetből szerezték be és ehhez értő szakemberek dolgozták fel azokat. Nem véletlen, hogy a közrendűek körében nem volt elterjedt a nagyon színes ruha viselete, hiszen az anyag megfestése nem kevés pénzbe került, amit egy átlag parasztcsalád például nem biztos, hogy megengedhetett magának. A korabeli utazók beszámolóiban a koreaiakat fehér ruhás, esetleg szürke ruhás emberekként említik. Az arisztokráciában nyilván sokkal színesebb és díszesebb ruhák voltak a jellemzőek, fém, esetleg nemesfém kiegészítőkkel, finomabb varrott mintákkal.
A minták között gyakran voltak buddhista szimbólumok, mint a lótuszvirág, vagy hiedelmekhez kötődő elemek, mint a gránátalma (sok mag = sok utód). Ha valaki hanbokján fejsze volt, az a fiúgyermek reményét fejezte ki, különösen ha az illető már áldott állapotban volt. Nem voltak ritkák a kínai írásjegyek sem, amik már önmagukban is jelentéssel bírtak.
A férfiak öltözete első ránézésre is sokban különbözött a női változattól. Az ő mellényük hosszabb volt, és alul nadrágot (바지) hordtak. A fejfedőjük társadalmi rangjukat, szerepüket is tükrözte. Több réteget viseltek, lábukon kkotshin (꽃신) nevű cipőt hordtak. Ennek szó szerinti jelentése "virágcipő", elnevezését a rá hímzett figurákról kapta. Ha valaki történelmi sorozatot néz, megfigyelheti a különféle öltözeteket, amelyek már külsőre is elkülönítik a társadalom tagjait, szerepük alapján. A király öltözete szintén külön eset volt, általában piros/bordó, arannyal bőségesen díszített ruhadarabokat viseltek.
(Javasolt sorozat: 밤을 걷는 섬비, angol címe The scholar who walks the night.)
Ma a hanbok, bármilyen szép és szemrevaló is, nincs mindennapi használatban. Viselik különleges eseményekkor, főleg házasságkötéskor, maga a házasulandó pár is, hiszen az esküvői ceremóniának még mindig van egy hagyományos része, amikor a szülőket köszöntik, és ezt általában hanbokot viselve teszik meg. Ezenkívül kedvelt időtöltés a nagy paloták látogatása hanbokban.
A hanbok elemeit, annak formáját a modern divattervezők is örömmel használják, beolvasztják, és ebből is nagyon szép ruhadarabok születnek.
A legtöbb koreainak a mai napig van egy saját hanbokja otthon. Egy-egy hanbok átszámítva több százezer forintba is kerülhet, anyagától függően. Erre szakosodott boltokban, vagy a régi piacok ruhaneműt áruló részein megrendelhetők, magunkra szabva.
A hanbokról bőven többek között ebben a kiadványban is olvashatunk:
Samuel
Songhoon Lee:
Hanbok: Timeless Fashion Tradition.
Seoul Selection,
2015.
